Gábornak hívnak 1986-os születésű vagyok. A szakmákkal, amiket tanultam akkor szoktam időszakosan azonosulni, amikor épp azzal foglalkozok. Jelen időkben faipari ismereteimmel dolgozok a leggyakrabban.

15 éves voltam, amikor először szalagfűrész közelébe kerültem, de akkor külső segítséggel vágtam ki a szil fából a formát, majd raktam ki a kivésett kereszt nevet kagylókkal. A főiskolát szülővárosomban Baján végeztem, majd sok évvel később a 4. szakmát az asztalosságot tanultam ki 32 évesen. Ebben szakmában a folyamatos után képzéssel, ismeretszerzéssel, képzelem el a jövőt.

Szeretem a ..:

• a barátokkal töltött tartalmas időt és beszélgetéseket,
• mindig szerettem az egyéni és csapat sportokat majd idővel a futás nyugtató monotonitását is megkedveltem, ami hasonlít az asztalos szakmában például a csiszolásra.
• a finom ételeket és amikor a kutyáink elkérik.
• a gyerekeket, ahogyan a mozit, vagy általában az életet nézik!
• a magyar zenét, a tartalmas szövegeket a táncot a nyugi és klasszikus zenét, a Budapest parkot és a fényképet, ahol mindezt egy helyen egy epoxy LED képfalon láthatom
• az ebédet, a reggelit a műhely hintaszékében, miközben a rigók a kert kukactalanításán dolgoznak. Pihenés közben sokszor egy-egy újabb lakásdísz, epoxi asztal, lámpa, vagy egyéb gyanta terméken forognak a gondolataim.

A korai kelés alkalmat ad, hogy időt szánjak magamra és az alkotó munkához szükséges körülmények kialakítására. Amikor beindul a kalapács, recsegnek, ropognak a pallók, működik a műhely a képalkotás valósággá válik a kezemben és elönt egy jó érzés, úgy érzem rendben vagyok. Fontosnak tartom, hogy rendben tartsam magamat, mert akkor tudtok szépet alkotni!

Mindez a rendezettség átadható a szemlélőnek és főként a megrendelőnek, akit személyesség köt az igényt kielégítő termékhez. Szeretem azokat a munkákat, amik örömmel töltenek és lelkesedéssel végezhetőek. Nem szabad bele vesszem, hogy ne egy leendő asztalnál ülve egy elképzelt jövőképen merengjek. A gyalugép, a kör és szalagfűrész sok asztalos számításait vágta át. Ahogyan szakmai mesterem a papájától én folyamatosan tőle tanulhatom, hogy a megfontoltság ebben a szakmában nagyobb szerepet kap, mint eddigi életemben!

A munkafolyamatok között sok a gyalulás, csiszolás és más monoton feladat. Ez időben magyar és más nemzetek erkölcsi tanítóit hallgatom, hogy miként szeressem meg azt, amit addig nem imádtam a mindennapokban.

A jövőt önmagam és ez által a termék fejlesztésében látom, amit egy életfeladatként tartok szem előtt. Úgy érzem, akkor tudok egyre átgondoltabb, átérzett és ezek által szebb és jobb alkotásokat életre hívni ha magamat is jobbá teszem.