Gábornak hívnak 1986-os születésű vagyok. A szakmákkal, amiket tanultam akkor szoktam időszakosan azonosulni, amikor épp azzal foglalkozok. Jelen időkben faipari ismereteimmel dolgozok a leggyakrabban.

Nagypapáim által gyerek korom óta közel érzem magam a faanyaghoz. János papám szénégető erdész volt Járdánházán az erdő tövében ahová sok gyerek kori erdei történetem fűz. Józsi papám az Ózdi kohászat ács brigád vezetője volt akinek műhelyét nagy kíváncsisággal szemléltem.

15 éves voltam, amikor először szalagfűrész közelébe kerültem, de akkor külső segítséggel vágtam ki a szil fából a formát, majd raktam ki a kivésett kereszt nevet kagylókkal. A főiskolát szülővárosomban Baján végeztem, majd sok évvel később a 4. szakmát az asztalosságot tanultam ki 32 évesen. Ebben szakmában a folyamatos után képzéssel, ismeretszerzéssel, képzelem el a jövőt.

Szeretem a ..:

• a barátokkal töltött tartalmas időt és beszélgetéseket,
• mindig szerettem az egyéni és csapat sportokat majd idővel a futás nyugtató monotonitását is megkedveltem, ami hasonlít az asztalos szakmában például a csiszolásra.
• a finom ételeket és amikor a kutyáink elkérik.
• a gyerekeket, ahogyan a mozit, vagy általában az életet nézik!
• a magyar zenét, a tartalmas szövegeket a táncot a nyugi és klasszikus zenét, a Budapest parkot és a fényképet, ahol mindezt egy helyen egy epoxy LED képfalon láthatom
• az ebédet, a reggelit a műhely hintaszékében, miközben a rigók a kert kukactalanításán dolgoznak. Pihenés közben sokszor egy-egy újabb lakásdísz, epoxi asztal, lámpa, vagy egyéb gyanta terméken forognak a gondolataim.

A korai kelés alkalmat ad, hogy időt szánjak magamra és az alkotó munkához szükséges körülmények kialakítására. Amikor beindul a kalapács, recsegnek, ropognak a pallók, működik a műhely a képalkotás valósággá válik a kezemben és elönt egy jó érzés, úgy érzem rendben vagyok. Fontosnak tartom, hogy rendben tartsam magamat, mert akkor tudtok szépet alkotni!

Mindez a rendezettség átadható a szemlélőnek és főként a megrendelőnek, akit személyesség köt az igényt kielégítő termékhez. Szeretem azokat a munkákat, amik örömmel töltenek és lelkesedéssel végezhetőek. Nem szabad bele vesszem, hogy ne egy leendő asztalnál ülve egy elképzelt jövőképen merengjek. A gyalugép, a kör és szalagfűrész sok asztalos számításait vágta át. Ahogyan szakmai mesterem a papájától én folyamatosan tőle tanulhatom, hogy a megfontoltság ebben a szakmában nagyobb szerepet kap, mint eddigi életemben!

A munkafolyamatok között sok a gyalulás, csiszolás és más monoton feladat. Ez időben magyar és más nemzetek erkölcsi tanítóit hallgatom, hogy miként szeressem meg azt, amit addig nem imádtam a mindennapokban.

A jövőt önmagam és ez által a termék fejlesztésében látom, amit egy életfeladatként tartok szem előtt. Úgy érzem, akkor tudok egyre átgondoltabb, átérzett és ezek által szebb és jobb alkotásokat életre hívni ha magamat is jobbá teszem.